A BÁO Reformer Pilates Studió mögött álló szakember osztotta meg velünk gondolatait a mozgásról, a tudatos életmódról és arról az útról, amely a stúdió létrejöttéhez vezetett.
Mikor érezted azt, hogy az edzői hivatás valóban a te utad? Voltak más elképzéseid a szakmádat illetően?
Nagyon sokáig nem tudtam, hogy mit is szeretnék. A szüleim vállalkozók és mivel nem igazán tudtam, hogy milyen irányba szeretnék elindulni, kézenfekvővé vált, hogy talán valamelyik családi vállalkozást kellene továbbvinnem. Ennek fényében közgazdasági irányba indultam el. A Gazdasági Főiskolára nyertem felvételt, ahol el is kezdtem az első szemesztert, de nagyon hamar kiderült, hogy én ebben nem találom a helyemet, nem vagyok benne boldog. Akkor még 18 éves voltam, a legtöbb ember ilyenkor még nincs teljesen tisztában saját magával sem, nemhogy azzal, hogy mit szeretne az élettől. Persze vannak nagyon szerencsések, akik már nagyon hamar tudják, hogy mit szeretnének tanulni, milyen területen szeretnének dolgozni, de én nem ilyen voltam.
A szüleim arra neveltek, hogy a sport alapvető része az életünknek, így mindenféle sportágban kipróbáltam magam. Gimnázium alatt a rekreációs sportok irányába kezdtem nyitni. Fóton, ahol felnőttem, elkezdtem csoportos órákra járni. Az ottani edző olyan nagyon mély benyomást tett rám, és annyira nagyon inspiráló volt a szenvedély, amivel ezt a szakmát űzte, hogy ott eldöntöttem, én is ilyen edző szeretnék lenni. Hamar el is indultam ebbe az irányba. Szegeden kezdtem gyógytornász szakon, majd utána átjelentkeztem a TF-re. Nagyon-nagyon szerettem az anatómiát, a funkcionális anatómiát és mindent, ami az élettannal, mozgással, egészséggel és életmóddal kapcsolatos volt. Végül így végeztem egészségfejlesztőként a Testnevelési Egyetemen, ami mellet sok más továbbképzést is csináltam.
Melyek voltak a legnagyobb visszajelzések a tanítványaidtól?
Hál’ Istennek viszonylag sok olyan tanítványtörténetem van, ami visszaigazolta, hogy jó az az út, amit választottam. A legfantasztikusabbak mindközül, amikor azt mondták, hogy nem szerettek sportolni, utáltak mozogni és én megszerettettem velük. Talán ez a lehető legjobb dolog, amit egy edző kaphat. Szerencsére ezekből a történetekből elég sok van, és ez engem nagyon boldoggá tesz.
Mi a legnehezebb a vezetői létben?
Talán az a legnehezebb a vezetői létben, hogy még sosem voltam korábban vezető és egy teljesen ismeretlen terepen járok. Nem olyan rég családot alapítottam a férjemmel, és van egy gyermekünk, ami szintén egy teljesen új szerep számomra. Nem egyszerű megtalálni azt az egyensúlyt, amiben szeretetet, időt és türelmet tudok adni a munkámban, a magánéletemben és saját magamnak is. Szuper emberekkel dolgozom együtt, akikben megbízom és akikre számíthatok. Azt gondolom, hogy ők abszolút megkönnyítik számomra a vezetői létet, így a magánélet- munka egyensúlya a legnehezebb a vezetői létben számomra. Ettől függetlenül élvezem és szeretem ezt a szerepet, és talán ez ad nekem mindig erőt ahhoz, hogy még jobb legyek benne, és ne csüggedjek, ha esetleg rossz döntést hozok valamiben.
Mi a legfontosabb üzenet, amit szeretnél, hogy a vendégeid hazavigyenek egy-egy óra után?
Igazából az a legnagyobb elismerés és az a legfontosabb üzenet, hogy azt mondják, “… tettem valamit az egészségemért, jól éreztem magam, büszke vagyok magamra, hogy ezt az órát így lenyomtam”. Próbálom mindig vissza is jelezni a vendégeimnek, hogy legyenek nagyon büszkék magukra, hisz egy reformer edzés komoly teljesítmény.
Miért vagy a leghálásabb a stúdió nyitása óta?
Az emberek bizalmáért vagyok a leghálásabb. Ha arányokat kellene mondanom, 10 vendégből 8 még sosem járt ilyen órán, és eljönnek és kipróbálják és eljönnek mégegyszer, meg mégegyszer és kialakul bennük egy elköteleződés a mozgásforma iránt.
Mit gondolsz arról, hogy egyre szélesebb körben válik ismertté ez a mozgásforma?
Egyfelől örülök, másfelől meg vagyok ijedve. Az örömöt az táplálja, hogy ez egy olyan mozgásforma, amit bárki végezhet biztonságosan, és a mindennapi élet mozgásához és a jól létéhez hozzájárul, mind fizikailag, mind mentálisan. Nyilván ezt elég sok sportról elmondhatjuk, viszont azt már kevésre, hogy ez egy nagyon egységesen erősítő edzés. Egyensúlyba hozza az izomzatot, teljesen új ideg-izom kapcsolatokat épít ki, ami szerintem egyedülálló. Ez a mozgásforma segít megtanítani érezni a tested és megtanít a tested sokkal tudatosabb használatára is. Ami miatt viszont egy kicsit ijesztőnek tartom, hogy épp a trendiségének köszönhetően, sajnos hígul a szakma is. Egyre több olyan méregdrága képzés van, amit akár egy hétvége alatt, mindenféle előképzettség nélkül elvégezhetünk. Ezeken a képzéseken nem elvárás az, hogy tudjuk legalább alapszinten a funkcionális anatómiát, vagy “idő hiányában” nem edukálják a leendő oktatókat a mozgásszervi problémákról, amivel nap mint nap találkozni fognak a munkájuk során. Sokan nem tudják, hogy mekkora felelősség a mozgás tanítása. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy nekünk pilates oktatóknak egy gyógytornász kompetenciájával kellene rendelkeznünk, de fontos lenne, ha tudna az oktató egy-két okos gondolatot, tanácsot adni a vendégnek a problémájára és teljes biztonsággal tudja megtartani az órákat olyanoknak is akik problémával érkeznek. Én azt látom, hogy minden héten nyílik egy új stúdió, és hirtelen mindenki pilates oktatóvá válik és a szakmai szűrés nem egyenesen arányos ezzel a folyamattal.
Hogyan képzeled el a stúdiót egy év múlva?
A vízióm az, hogy van egy nagyon nagy összeszokott közösség, akik egymást támogatva, néha akár a stúdión kívül is összejárnak. Barátságok szövődnek, egészségesebben élnek a hozzánk járók.
Mit jelent számodra az egészség?
Hű, ez egy szuper jó kérdés és szuper nehéz is, mert a fejemben ez egy nagyon összetett dolog. Szerintem az egészség mindenképpen holisztikusan kezelendő. Ez számomra azt jelenti, hogy mentálisan, fizikailag és emocionálisan is elég jól vagyok. Azt gondolom, hogy ennek a három alappillérnek nem feltétlen az a feladata, hogy állandóan harmóniában legyen. Az egészség sajnos nem egy állandó állapot, ezért ennek a hármasnak a harmóniájára törekszem a nap minden percében, és próbálok hálás lenni azért, ha éppen abban a bizonyos egészséges teljes állapotban vagyok.
Van valami bevált praktikád arra, hogy összehangold a munkát és a magánéletet?
Minden napnak megvan a maga célja. Most erre épp a legaktuálisabb példát tudom hozni. Épp a bölcsödébe szoktatom a kisfiamat, viszont kijelöltem egy napot, ami csak a mienk. Aznap nem dolgozom és ő sem megy bölcsibe. Ugyanígy minden hónap első vasárnapja, a mi családi vasárnapunk, amikor csak hárman vagyunk senki nem szervez semmilyen más programot, és így töltünk együtt egy teljes napot. Úgy látom ez nálunk működik, hogy mindennek megvan az előre meghatározott ideje, időpontja és ahhoz tartom magamat.
Hogyan töltöd a szabadidődet? Milyen számodra egy tökéletes vasárnap?
A szabadidőre, mint olyanra jutalomként tekintek. Akkor tudom elkezdeni igazán élvezni a szabadidőt, ha letudtam a kötelességeimet. Legyen ez adminisztrációs munka stúdióval kapcsolatban, óra tervezés és gyakorlás vagy takarítás otthon. Olyankor viszont az a szabály, hogy nincs szabály. Azt teszem amihez éppen kedvem van. Mindig a lelkiállapotomnak megfelelően próbálok cselekedni. Mi esne jól, mit ennék szívesen. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van egy nagyszerű férjem/társam, aki a szabadidőmet is támogatja. Ha egyedül szeretnék lenni, akkor ők elmennek sétálni egyet a kisfiammal. A tökéletes vasárnap számomra mindig a családdal töltött idő.